Petőfi híd (

1937-től 1945-ig: Horthy Miklós híd) Budapest egyik Duna-hídja.

Tervezése Álgyay Hubert Pál nevéhez fűződik. 1933–37 között építették, a pesti és budaikörút déli szakaszainak villamos- és gépjárműforgalmát vezeti át a Duna felett. 1937.szeptember 12-én adták át a közönségnek.

A II. világháborúban 1945. január 14-én felrobbantották. 1950–52 között építették újjá, és1952. november 22-én nyitották meg a forgalom előtt. Ekkor kapta Petőfi Sándor magyarköltő nevét. Hossza 378 m, feljárókkal együtt 514 m. Szélessége 25,6 m.

A híd pesti oldalán a Boráros tér (a Nagykörút déli vége, a Csepeli HÉV végállomása), illetve a budai végén a Goldmann György tér (a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épületei) találhatóak. A közelmúltban 1966-ban, 1968-1970 között, majd1979-1980-ban, aztán a Lágymányosi híd átadása után 1996-ban újították fel.

Érdekesség: a villamospályája alatt (a hídpálya alatt) egy kézzel hajtható szerelőkocsi lóg le. Erről a kocsiról lehet ellenőrizni a híd teljes hosszában a villamosvágányok leerősítő csavarjainak az állapotát. A szerelőkocsiba csak a két hídfőnél lehet beszállni.